III. A királyi viselkedés kézikönyvéből: Rádzsa-nitisásztra

1. A jó és a rossz uralkodó Népe oltalmazására az az uralkodó alkalmas, aki ura érzékeinek, vallásos, tiszteli az aszkétákat, igazságos és alattvalói jólétén fáradozik. (Az uralkodó) az igazsághoz és erényességhez hűen irányítsa országát, az ellenséget legyőzve jogosan védje meg annak területét. Sikeres, rátermett és minden csapástól mentessé válik az az uralkodó, kinek birodalmában a bölcsek a szent óm szótagot zengik. (A szent „óm” szótag a mindenség hangzó szimbóluma, meditációs formula.) Az igazi uralkodó az árvák gyámja, az üldözöttek védelmezője, a lesújtottak fölkarolója, a megfélemlítettek oltalma, a bizonytalanok támasza, s mindenki jóbarátja, rokona, mestere, jótevője, tanítója, atyja, anyja s testvére. Az uralkodónak öt feladata ismeretes: a bűnösök megbüntetése, az erényesek megjutalmazása, az állami bevételek igazságos gyarapítása, elfogulatlanság a kegyosztásban és az ország védelme. Az uralkodónak öt tulajdonsága ismeretes: a rászorultak érdekében lemond gazdagságáról, szereti az erényt, barátai és rokonai körében élvezi az örömöket, buzgó a tudományok elsajátításában és bátor harcos a csatá