A csakrák tana az európai ezotériába Indiából került át. A nyugati látásmód nem csak bővítette a keleti örökséget, de a mindent racionálisan megközelítő szemlélete olyan tévedésekkel vette körül, amelyben mára szinte eltűnt az eredeti gondolat.

A jóga a csakrákat az egyén megnyilvánulási területeiként kezeli, jóval szimbolikusabban és szellemibben, mint ma szokásos. A csakrák a létezés egyéni és kollektív körei (innen a csakra=kerék elnevezés), megnyilvánulási területei, az Abszolútum anyagba szállásának és visszatérésének stációi.

A csakrák elnevezése és funkciója

1. A Muladhara (gyökérhordozó) a test csakrája, a fizikai megnyilvánulás, az egyetemes Élethez kapcsolódás jelképe. Minden fejlődés innen indul.

2. A Svadhistana (sva=saját, adhistana=székhely) a személyiség, az anyagvilágban megnyilvánuló "kis én" székhelye. Jelentőségét nem lehet pusztán a szexualitásra korlátozni, bár kapcsolatos a nemi szervekkel, mivel a személyiség alapja a nemiség. Fontosságára utal a "szakrális" (szent) elnevezés.

3. A Manipura (mani=gyémánt, drágakő, pur=beözönlés, teljesség) a tudat területe, amely egyesíti a belső és külső, az érzéki és érzékfeletti világ érzékelését. A tiszta tudat értékére utal a név.

4. Az Anaháta (=vadonatúj) a belső én, a szív területe. A név arra utal, hogy míg a felettes csakrák az újjászületéseken változatlanul mennek keresztül, a szív minden születésnél tabula rasa, az egyén minden születésben új karaktert, tudatot, személyiséget kap.

5. A Visuddha (=tisztaság, mentesség) a megnyilvánulás határán álló altudat területét szimbolizálja. A név arra utal, hogy mentes minden anyagitól. Nevezik a Manasz szintjének is.

6. Az Ajna (=nem-tudó) a tiszta kozmikus tudat, a buddhi vagy énségi szikra kivetülése. Innen indul az egyéni élet, ez az egyénné válás végső oka, az egyén legbelső, öröklétű magva. Ez már a meg nem nyilvánult természethez tartozó princípiumunk.

7. A Sahasrara (más néven Brahmarandra) neve az ezer küllőre, Brahma (látszólagos) ezer részére hasadására utal, amint az egység a végtelen számú teremtményben megnyilvánul. Ez már nemcsak az egyes egyén, hanem minden lény, egyben az egész Természet közös központja is. Testi megnyilvánulási területén keresztül képes az ember az egyetemes létezéssel egyesülni.

Valós és álirányzatok

E rendkívül egyszerű rendszerből indul az egész. Ha mindezeket a megnyilvánulásokat energiákként kezeljük, a csakrák a tudat energiaközpontjai, amelyeknek kivetülései a test különböző területein jelennek meg. Szokás őket szervekhez, belső elválasztású mirigyekhez, idegfonatokhoz kötni, bár tudnunk kell, hogy ők maguk nem anyagiak. Ha az eredeti gondolatiságot nem értjük, a tanítások különbözősége zavarba ejtő lehet: nem értjük például, hogy van, ahol öt, másutt hat, míg a legtöbb helyen hét fő energiaközpontról beszélnek.

Talán a legizgalmasabb terület az Ajna. Ez voltaképp kettős központ (erre utal a kétszirmú lótuszvirág): a kínaiak Yin Tang, illetve Mei Shin néven ismerik ezt a két pontot, és az egyiken az energia befelé áramlik (érzékelő központ), míg a másikon kifelé (cselekvő, kifelé ható) központ. Sokan egyszerűen harmadik szemnek szokták nevezni, ami igen durva leegyszerűsítés: azt a látszatot kelti, hogy minden különleges (ESP, extraszenzorális és para-képesség egyetlen ponthoz kötődik, és ennek manipulálásától várnak csodás eredményeket. Van olyan, direkt nyugatiak számára kitalált ál-jóga irányzat is, amely csakis és kizárólag erre koncentrál. Súlyos pszichés zavarok lehetnek a következmények. Egyesek A harmadik szem című, érdekes, ám csaknem minden alapot nélkülöző regény hatására még a csontfúrótól sem riadnának vissza a tisztánlátás érdekében. E túlzások elkerülésére okosabb, ha a misztikus "harmadik szemet" nem konkrét szervként, hanem képességként értelmezzük, amely nem egyetlen körülírt területhez kötődik, és főként pedig nem csodás beavatások, hanem elsősorban következetes gyakorlás útján bontakoztatható ki

.

 http://freespirit.hu/hu/magazin/ezoteria/csakrak_es_tevhitek1