A hinduk a válást nem ismerik, a házasság egy életre szól. Az esküvő napokon át tartó örömünnep.

Manapság keleten is megjelent a nyugati kultúra. A nagyobb indiai városokban már annyira jelen van, hogy a fiúk-lányok szabadon választhatnak párt, esküvő előtt együtt járnak.

Az ősi hindu tradíciók fellazultak, kevés helyen őrzik a szokásokat – magyarázza Harimala Devi Dasi, Krisna szerzetes.

Az ősi szokás szerint házasság előtt a fiatalok érintetlenek. Amikor a két fél úgy dönt, szeretné együtt leélni az életét, elkészíttetik horoszkópjukat, mely megmutatja, mennyire összeillő a két ember. Így előre tudják, mire kell odafigyelni. A házasulandók őszintén megbeszélik, mik az igényeik, hogyan szeretnének élni. Tisztában kell lenniük vele, hogy a kezdeti szerelem egy idő után kedves, szeretetteljes, bensőséges kapcsolattá alakul. Válás nincs, a házasság egy életre szól. Ha a pár igényei összhangban vannak, jegyesekké válnak – ezt társulási szakasznak nevezik.

Indiában gyűrű nélkül is könnyen megkülönböztetik a férjes asszonyokat. A bindi (piros pötty) a homlokon azt jelenti, stop, ne tovább, ez a hölgy foglalt. A férjes asszonyoknak a bindin túl szindur díszíti hajukat. A szindurt az esküvőn a férj helyezi fel a haj választékba, mely egy festett piros vonal. A szabad lányoknak nincs bindijük, bár ma már nagyobb fesztiválokon a nem hívők divatból is felteszik. Kisebb falvakban még ma is hagyomány, hogy a szülők összevetik gyermekeik horoszkópját, megbeszélik, odaadom a fiamat, te meg a lányod, és már egészen kicsi lányok homlokán bindi díszeleg.

A menyasszonyt az esküvő előtt barátnői díszítik. Csodaszép bordó ruhát, szárit öltenek rá, a haját virágokkal ékesítik, felékszerezik, motívumokat festenek az arcára, kezére, lábára, mely védelmet nyújt mindenféle kedvezőtlen hatástól. A lefátyolozott menyasszonyt énekelve a tűz elé kísérik, ahol a férj várja. Az ara édesapja odaadja a lányát a férfinak, jelezve, ezentúl ő tartozik felelősséggel a lány életéért

Az édesanya tálkát tart, melyből a menyasszony gabonát szór a lángok közé. Ez segíti, hogy jó háziasszonnyá váljon. Az ifjú pár közösen gabonát, gyümölcsöket helyez az áldozati tűzbe, ezzel kérve Krisna áldását a házasságra: szépen haladjanak együtt a lelki életben, tudják egymást segíteni, ne legyen betegség a házban… A tűzceremóniát lakoma, mulatság követi: számos fogást, vegetáriánus ételeket fogyasztanak. 

Nekünk, Krisna tudatú hívőknek négy fő szabályozó elvünk van. Nem eszünk húst, halat, tojást, nem fogyasztunk kábító-, mámorító szereket (ide tartozik az alkohol és a kávé is), nem űzünk szerencsejátékot, és amin mindenki meglepődik: csak házasságon belül élünk házaséletet, de csak akkor, ha gyermeket szeretnénk.

A házasság alapja nem a szexuális élet, a házasság inkább lelki kapcsolat: hogyan lehet kölcsönösen megbecsülni egymást, hogyan lehet segíteni egymást, hazafelé Istenhez. Ha a feleség erényes, nem provokálja a férjét, nem öltözik kihívóan, nem parfümözi túl magát, és viselkedése szép, akkor a férj elméje nyugodt marad, és szépen együtt tudnak működni. Ebből kifolyólag nálunk nincs nászéjszaka. Az ifjú házasok örülnek egymásnak, lepihennek, és másnap reggel együtt mennek a templomba.

Igaz történet

1998. októberében tartottuk az esküvőnket a budapesti Krisna Templomban. Olyan dátumot kellett választanunk, amely minden szempontból kedvező. Ezt egy az asztrológiában is jártas, Indiában tanuló szerzetes számolta ki, aki csupán azért jött Magyarországra, hogy a mi esküvőnket lebonyolítsa – meséli Goranga Das, Krisna szerzetes.

A házassági szertartást a pap végzte, de a ceremónián jelen volt az a személy, aki beavatott bennünket a Krisna tudatba. Ő a lelki tanítómesterünk, akinek vezetésével fogadalmat tettünk. Előtte rizslisztből köröket rajzoltak a földre, és minden fogadalomnál egyet léptünk az oltár felé. A fogadalmak a gyermekekre, a család iránti kötelességekre, a háztartásra, és a lelki esküinkre vonatkoznak.

A házasságkötés napján a feleségem vörös selyem szárit viselt, amit Angliából szerzett be. Ékszerek díszítették a testét, fejét, kezét, lábát, emellett különböző motívumokat rajzoltak rá. Addig ékesítgette magát, amíg el is késett a szertartásról, de megvártuk, hiszen ő volt a főszereplő. Mivel a vőlegény varrott ruhát nem viselhet, rajtam két hosszabb anyag volt. Az egyik a megfelelő kötéssel rögzített dóri, a másik a felső testen egy hosszúkás anyag, a csadar. A szertartás során a feleség száriját és a férj csadarját összekötik. Egy hétig így kell járniuk, ezzel jelképezve az elválaszthatatlan kapcsolatot.
Miután a menyasszonyom a feleségemmé vált, felhelyeztem a haja választékába a szindurt, a házas nő jelvényét, amely egy fa kérgéből nyert vöröses színű festék.

A Krisna tudatú hívők házasságának legfontosabb eleme a bizalom és az őszinteség. Minden élethelyzetben partnernek kell tekinteni a másikat, a bizalomra pedig rá kell szolgálni. A házasság nem akkor romlik meg, amikor az egyik fél megcsalja a másikat, hanem már előtte, amikor megtörténik a bizalomvesztés. A másik fontos elem a tolerancia. Ne a másiktól várjuk, hogy alkalmazkodjon hozzánk, hanem mi magunk viselkedjünk a másik számára elfogadható módon. Ha mindkét félben megvan a hajlandóság, a legnagyobb problémát is meg lehet oldani.

Forrás:szatmár.ro