Kétféle ember van: aki az első indiai látogatás után Indiát soha többé nem kívánja látni, és aki örökké a varázslatos India közelségét keresi. Azt hiszem, legtöbben az utóbbiak közé tartozunk. Akinek sikerült betekintést nyernie India felszíne mögötti valóságba, szívét örökre rabul ejti a misztérium őshazája.

Hiába csak 7000 km választ el bennünket Indiától, mégis, mintha más bolygóra, más korba csöppenne az ember. Ott minden más. A klíma, az éghajlat, a vérmérséklet, a közlekedés, a gondolkodás, az illatok, az ízek, a zene, a tánc, az erkölcs, a vallás, minden. Mintha csak kirántanák az ember alól a talajt, nem marad semmilyen megszokott kapaszkodó, vagy mintha az ember az óceán közepére pottyanna valahonnét. Hiába karizmok és leleményesség. Hiába képzettség, tehetség, kitartás, gazdagság, szépség, nincs menekvés, jönnek a tengeri fenevadak, beesteledik, görcsbe rándulhat a láb, a kar, majd egy idő után csakugyan elfáradhatik, megszomjazhatik, megéhezhetik az ember fia. Egyetlen esélyünk lehet: ha a jószerencse oda küld valakit, aki megment bennünket a végzettől. Hasonlóan nincs kapaszkodója a valahonnét nyugatról Indiába pottyanó hazánkfiának sem. Egyedüli segítségünk az lehet, ha a jószerencse kegyelméből igaz magyarázatokat hallhatunk a bennünket érő hatások mellé. Ha saját fantáziánkra hagyatkozunk, olyan mintha az óceán közepéről szeretnénk kiúszni. Ha viszont nem megfelelő kommentárokat hallgatunk meg, az pedig olyan, mint a cápa az óceán közepén. Nem mindegy, hogy egy zarándokmenetet zarándoklatnak vagy politikai zavargásnak, istent ábrázoló kegyszobrot isten megtestesülésének, erotikus figurának, esetleg démonnak látunk. És természetesen az sem volna szerencsés, ha politikai zavargást zarándoklatnak, démonokat ábrázoló szobrokat istennek tekintenénk. Az is fontos, hogy ismerjük az adott esemény, például egy zarándoklat célját, körülményeit, indíttatását, mert e nélkül nem biztos, hogy helyesen tudnánk megítélni a porban fetrengő hindu helyzetét. Az óceánt kutató tudós repülőgépről, hajóról és csónakról is tanulmányozhatja az óceánt. De aki igazán kíváncsi az óceán ékességeire, az búvárruhát ölt és bátran ereszkedik lámpásával a cetek birodalmába, csakhogy rátaláljon az óceán kincseire. Sőt az igazán bátrak mindenféle védőfelszerelés és oxigénpalack nélkül merülnek a mélybe, az igazgyöngy utáni kutatás hevétől fűtve. Kutassunk hát hasonló elszántsággal, szent életű tudósunk, Körösi Csoma Sándor példájára a tudás fénylő lámpásával az "ősi indiai kultúra tárházában". Minél mélyebbre hatolunk, annál nagyobb kincsekre találhatunk. A kincs, amit keresünk, ott van az utca emberének tekintetében, a családokban, az iskolákban, a falvakban, a templomokban, az emberek mindennapjaikban. Arra azonban számítanunk kell, hogy India próbára tesz bennünket: türelmünket, józanságunkat, ítélőképességünket, toleranciánkat, kitartásunkat. Aki pedig megjárta Indiát, hétpróbás kutatónak tekintendő.

setapalca.hu