Nagy szenzációt keltett a közelmúltban Oszter Tamás auraszakértő, aki jó néhány interjúban mondta el, hogyan bukkant rá Indiában saját ősi pálmalevelére. A bejelentést viharos reakciók követték: sokan kétségbe vonták az állítás hitelességét. A legalaposabban Kövesi Péter természetgyógyász vizsgálta meg a kérdést, és gyűjtötte össze az ellenérveket.

Oszter Tamás: Kiolvashatjuk belőlük a sorsunkat!

 Az egész egy levéllel kezdődött - meséli Oszter Tamás. - 2006. február 2-án egy e-mailt találtam a postafiókomban egyik barátomtól, aki megírta: úgy hallotta, hogy Indiában egy szent könyvtárban ősi pálmaleveleket őriznek ma is élő emberek életrajzával. Micsoda véletlen! - gondoltam, hiszen éppen másnap indultam az indiai Bangalore-ba, hogy részt vegyek az Art of Living (Az élet művészete) Alapítvány megalakulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségen.

Ezen az ünnepségen aztán újra hallottam az ősi pálmalevelekről. Arról, hogy évezredekkel korábban, amikor a papír még nem létezett Indiában, pálmalevelekre írtak az emberek. Egy különleges eljárással képesek voltak ezeket az írásokat úgy tartósítani, hogy máig olvashatóak maradjanak. Napjainkig féltve őriznek sok millió, szent emberek által írt pálmalevelet - ezek közül méltán a legkiemelkedőbbek azok az írások, amelyek ma élő emberek életútjáról készültek, születésüktől egészen halálukig. Olyan emberekről, akik teljesen átlagos, mindennapi életet élnek, legalábbis ők maguk eddig így vélekedtek.

Tudtam, addig nem nyugszom, amíg e levelek nyomára nem bukkanok. Újra és újra visszatértem Indiába. Kiderült, hogy a maharishik, az ősi szentek, akinek legtöbbje több ezer éve halott már, valóban pálmalevelek millióit írták tele ma is élő emberek sorsával. A húsz, maximum nyolcvan levelet tartalmazó kötegeket több mint száz különböző „könyvtárban", azaz szentélyben helyezték el; rájuk találni nagyon nehéz.

E különös könyvtárak őrei ugyanis rejtőzködő

emberek: sohasem reklámozzák magukat, sajátos jelek nyomán találhatjuk meg csak őket. Nem is mindig első nekirugaszkodásra! Magam is sokszor jártam tévúton, míg végre ráakadtam az „én" könyvtáramra, amit inkább szentélynek mondanék: a „könyvtárosok" is szent emberek, akik az ujjlenyomatok egyfajta „kódolt" rendszere alapján keresgélnek a kötegekben. Sokszor órák telnek el, míg a keresett levél előkerül. Utána furcsa, éneklő hangon „beazonosítanak": tudni fogják keresztnevedet, szüleid nevét, azt, hogy mikor születtél és hol. (Mindez persze tolmács közvetítésével történik.) Halálod időpontjára is rákérdezhetsz, ha akarsz, én megtettem - tudom, hogy még ötven évig az lesz a hivatásom, hogy az ősi pálmalevelek titkáról beszéljek a nyugati világban. De természetesen nemcsak ezek az adatok szerepeltek a 48x6 cm-es, 1 mm-es betűkkel teleírt pálmalevélen: szinte mindent megtudtam múltam, jelenem és jövőm összefüggéseiről - a hídról, amelyen járok. Tisztázódott még valami. Vannak emberek, akiknek több pálmalevelük is van a különböző szentélyekben; de akad olyan is, aki nem rendelkezik ezzel az ősi, személyes útmutatással. De vajon hogyan juthatunk a pálmalevelünkhöz? Korábban nehezebb volt elutazni értük Indiába, de könnyebb volt megérezni, hol várnak ránk fontos válaszok. Manapság nemcsak az utazás lett könnyebb, hanem a technika révén akár ide is hozathatjuk a leveleinket. Ehhez nincs másra szükség, mint internetes regisztrációra, majd a beazonosításhoz ujjlenyomatra és néhány adatra, amit bizalmasan kezelünk. Ha szeretteinket akarjuk ősi, személyes pálmalevéllel meglepni, ajándék oklevelet is kaphatunk mellé, így mi leszünk a hírvivők.

Kövesi Péter:

Jó egy-másfél évtizede egyszer már elterjedt a hír az akkor bimbózgató magyar ezoterikus életben, hogy valahol Indiában van egy titokzatos „pálmalevél könyvtár", ahol valamennyi ember valamennyi: előző, jelen és következő élete fel van jegyezve - magyarázza Kövesi Péter. - A könyvtár helyét egyesek Bangalore, mások Vaithisvarankoil helységben jelölik meg. (Több is lenne belőlük?) De senkit sem láttunk, aki tényleg ott járt volna... Az indiaiak tudnak az ún. „akasha krónikáról", amely tudományosabban az univerzum holografikus memóriáját jelenti, és úgy tűnik, ennek a materialisták számára készült változata ez a mese, amit egyetlen, Indiával foglalkozó szakember sem vesz komolyan.

Sajnos, az emberek nem szeretnek számolni. Jelenleg úgy hat és fél milliárdan élünk a Földön, és az előrejelzések szerint 2020 körül már tízmilliárdan leszünk. Állítólag mindenkiről két, egyenként 48x6 cm-es lap van teleírva egy milliméter nagyságú betűkkel (javaslom, próbáljon meg valaki egy szárított pálmalevélre ekkora betűkkel írni!), és ha a két lap vastagsága csak 2 milliméter, az akkor is tizenháromezer kilométernyi anyagot jelent. Ekkora könyvtárat pedig nehéz titokban tartani! Az is kérdés a számomra, hogy a keletiek tudása szerint az előző életek száma tíz- és százezrekben mérhető, akárcsak a következőké - kivéve azon keveseket, akik hamarosan elérik a megvilágosodást és a megszabadulást. Csak a nyugatiak hiszik, hogy akinek már húsz előző élete volt, az „öreg lélek". Állítólag ha valaki eljut a szent helyre, először egy tisztulási szertartáson kell részt vennie, majd születési dátuma alapján keresik ki a megfelelő lapot - ami hat és félmilliárd feljegyzés között nem lehet egyszerű feladat.

Furcsának tartom azt is, ha valaki szeretné megtalálni a pálmalevelét, vajon miért nem kell tisztulási ceremónián, csak internetes regisztráción és ujjlenyomatvételen átesnie. Ráadásul az is érdekes, hogyan férnek rá egy-két pálmalevélre a múltbeli és a jövőbeli életek. Amikor a keleti kultúrákban - ahol a reinkarnáció ténye evidenciának számít - nem szorgalmazzák az előző életek megismerését, mondván, hogy azok következményeit éljük most, és ha valaki megfelelő szellemi szintre jut, akkor úgyis tudni fogja - még kevésbé ezek nagyközönség körében való terjesztését. A jövő életek megismerésével pedig (amelyeket most alakítunk folyamatosan, tehát nem létezik kész jövő) a jelen életbeli szabadságunkat korlátoznánk. A halál időpontját pedig még egy közepesen végzett asztrológus se mondhatja meg senkinek, alapvető etikai elvek tiltják!

Aki viszont valóban jártas Indiában, tudja, hogy a papír feltalálása előtt tíz- és százezer szent iratot írtak pálmalevelekre, és régen szinte minden házban őriztek úgynevezett puranákat. Múzeumok polcain, fatáblák közé kötve ezerszám találhatók ilyen „könyvek".

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon India bölcsei most jöttek rá, hogy amit eddig ezredévek óta titokban tartottak, azt most a nagyvilág elé kell tárniuk?! Ezt ki-ki döntse el magában, legjobb belátása.

http://www.nlcafe.hu/nlezoteria/20100223/mi_igaz_a_palmalevel-titkok_legendajabol/