Az ayurvéda eredete a történelem kezdeteinek homályába vész. A védikus gondolkodás szerint minden emberi szervezet testből, érzékszervekből, elméből és lélekből áll, mely részek bizonyos rendezőelvek szerint működnek, és az élet folyamán változatlan testtípust, illetve személyiségtulajdonságokat alakítanak ki.

Ha az ember ismeri alapvető testtípusát, és jártas az ayurvéda tudományában, megtudja, hogyan kell természete szerint élni - állítják az ókori indus bölcsek. Amennyiben testtípusának megfelelő étrendet követi, teste igényei szerinti gyakorlatokat végez, valamint ügyel a pihenés, munka és lazítás ritmusára, egyensúlyban élhet. Ha nem így tesz, felborul a rend és kialakul a betegség, amely nem más, mint a rend megbomlása. A gyógyítás feladata ezért nem más, mint hogy a rendet, harmóniát visszaállítsa. Az ayurvéda nem betegségeket kezel, hanem a betegségekként megjelenő, a testtípustól való kóros és tartós eltérést korrigálja. A diagnózis mindig a test egyensúlyzavarának meghatározását tűzi ki célul. Az okok kutatásakor nemcsak a szervezet működésének változásaira figyel, hanem a beteg viselkedésére, hangulatváltozásaira és gondolataira is. Az ayurvédika különösen fontosnak tartja a pulzus, a nyelv, az arc, a szem a körmök és ajkak vizsgálatát. Három típusú betegséget különböztet meg: pszichoszomatikust, spirituálist és a fizikait. A terápia a test- és személyiségtípus meghatározásával kezdődik, majd az attól való eltérést határozza meg. Ezután kezdődik a kezelés összeállítása, amely nem csupán a gyógynövényekből, illetve természetes anyagokból készített gyógyhatású készítmények felírásából áll, hanem legtöbbször speciális étrendet, mozgást is javasol, vagyis életmód- és szemléletváltoztatásra tesz javaslatot.

Az ayurvédikus gyógyításban alapszabály, hogy gyógyszert, vagy gyógyhatású készítményt csak akkor szabad bevinni a szervezetbe, ha a beteg testet előtte méregtelenítik. Ez történhet terápiás hánytatással, izzasztással, hashajtással, inhalálással, illetve beöntésekkel. Az ayurvédikus gyógyszerek kizárólag természetes alapanyagokból állnak, így nincsenek mellékhatásaik. Elsősorban gyógynövényekből készítik őket, de használnak állati termékeket, ásványokat, fémeket, sőt, drágaköveket is. Az ayurvédikus szerek jellemzője az, hogy nem kiirtani, megszüntetni vagy pótolni akarnak: céljuk a szervezet alapvető folyamatainak helyreállítása, az immunrendszer és más központi rendszerek erősítése

Az ayurvéda úgy fogja fel az emberi testet, mint a különböző energiák áramlásának folyamatát. Ezeket az energiákat három alap minőségre osztják, nevük: vata, pitta és kapha. Az emberi alaptípusok megkülönböztetésére is ezt a megközelítést használják. A vata típusú emberek hajlamosak a gáztúltengésre, az érelmeszesedésre, hátfájásra; a kapha alkatúak a mandulagyulladásra, arcüreggyulladásra, hörghurutra; a pitta alkatúak pedig a hólyag, epe, máj rendellenességeire, gyomorfekélyre és bőrbetegségekre. Betegségeik kezelésekor egészen különböző szerek és módszerek használatára van szükség az ayurvédikus megközelítés szerint.

Mivel az ayurvédikus orvosok mindig a test - lélek - szellem egységében gondolkoznak, kezeléseik során rendszerint használják a jóga légzőgyakorlatait és testtartásait, de tanítják a koncentrációt és meditációt is. Egyre több végzett, nyugati orvos fordul efelé a holisztikus tudomány felé, rácsodálkozva az ősi gyógymódok bizonyos területeken a modern orvoslást is meghaladó tudását.

Forrás:Ömmegvalósítás.hu